Barcelonában élek 10 éve, így a stockfotózás kezdete is ide kapcsolódik. Egyszer megkért egy ismerős, hogy menjek el vele fotózkodni, mert egy barátnője csinálna néhány nagyon jó fotót róla és szeretne páros fotót is készíteni. A barátnő, aki egyébként profi fotós, tényleg nagyon jó fotókat csinált és a beszélgetés során kiderült, hogy stockfotózással foglakozik. Sőt az egész családot, 2 kamasz gyerekkel és egy férjjel, ő tartja el, és nem is élnek rosszul. 

(Ezt a fotót is ő csinálta rólam.)

Én ekkor már sok éve fotóztam, de amatőr módon. Kérdezgettem, hogy természetfotókkal lehetne-e kezdeni valamit. (Én eredetileg erdész vagyok, majd biosz-tesi szakon végeztem az egyetemen.Illetve csak tesiből lett diplomám, de ez egy másik történet.) Persze, lehet azokkal is, csak azok nem mennek annyira. Ez volt a válasz.

Engem nem érdekelt a pénz mennyisége az elején,de mindenképpen meg akartam tanulni ezt a stílust, mert megláttam azt a lehetőséget, hogy azzal kereshetek pénzt amit szivesen csinálok, ott ahol nagyon szivesen vagyok, kint a természetben. Az, hogy még nem voltam kész, nem számított, mert tanulni viszont kész voltam. Ettől a naptól kezdve elkezdtem böngészni a netet információkért, de nem volt könnyű dolog 2 szempontból se.

Egy, mint fotós elég gyenge voltam, mind elméletben, mind gyakorlatban. Nagy-nagy kedvem volt csinálni, csak nem tudtam, hogy hogyan kell ezt jól csinálni.

A másik, hogy a csaj mondott egykét dolgot a stockfotózásról, de az édeskevés volt ahhoz, hogy eredményes legyek. Rengeteget kerestem, kutattam, kisérleteztem, mire szép lassan elkezdett kialakulni  a kép arról, hogy is kell ezt jól csinálni. Persze még most is van mit tanulni és keresem is a fejlődési lehetőséget minden nap.

Van egy "tanítványom", aki sokszor elmondja, hogy milyen szerencse, hogy én már átmentem a kezdeti próbálkozásokon és neki ezeket nem kell átélnie. Igaz ami igaz, szerintem minimum 1-1,5 évet elvesztegettem a próbálkozással. Neki szerencséje van...

Sajnos az elején még nem ismertem jól spanyolul a fotós zsargont, így nem tudtam elmenni semmilyen fotós tanfolyamra, de folyamatosan bújtam a netet, ha hazamentem, mindig minimum 2 fotóskönyvvel jöttem vissza. Persze csináltam a képeket is, és töltöttem fel az ügynökségekhez.

Ők meg persze jó sokat vissza dobtak, mindenféle indokkal, amit akkor megalapozatlannak véltem, de azóta tudom, hogy igazuk volt és nagyon sokat tanultam belőle.

De erről majd a következőkben beszélek...

Vannak olyan cégek, a Fotóbankok, amelyek arra specializálódtak, hogy a már nem teljesen kezdő fotósoktól, egészen a top, profi fotósokkal dolgoznak együtt és vállalják azt, hogy eladják a képeket, és képviselik a fotós érdekeit, ha kell. A fotóbank ennek fejében a haszon nagy részét lefölözi, de azért, ha valaki ügyes akkor elég tisztességes pénzt is lehet keresni.

Különböző módokon értékesítik a fotókat, de a fotó tulajdonjoga mindig a fotósé marad. Van az úgynevezett "Royalty-Free" (RF) lehetőség, a fotók többségét így veszik meg, amikor a vevő gyakorlatilag egyszer megveszi a képet és sokszor felhasználhatja, de nem adhatja el, nem lehet kizárólagos joga a kép használata felett. 

Ha a Rights Managed (RM) módon veszi meg, akkor lehetősége van arra, hogy csak az ő termékein jelenjenek meg azok a fotók, ebben az esetben viszont sokkal nagyobb összeget kell fizetnie. 

Elméletileg a Fotóbankoknak van egy komoly apparátusuk a fotók felhasználásának az ellenőrzésére, de azért szerintem be-be csúszik egy-egy hiba...

A fotóbankok között vannak Macro fotóbankok, ahol bár kevesebb fotót adnak el, de sokkal több pénzért és Mikro fotóbankok, ahol sokkal több az eladás, de az egy képre eső ár jóval alacsonyabb.

Úgy gondolom, hogy ez egy olyan terület, ahol szinte lehetetlen a tökéletes ellenőrzés. (Majd látjátok a következő képeken, hogy a sima képlopás ellen vízjel van minden lelopott fotón, amit akkor oldanak fel, amikor a vevő fizet.)

A fotók ára ezeket figyelembe véve 25 centől akár 2000 dollár is lehet. Persze a többség a kisebb összegekért kel el. A fotós minden ügynökségnél meghatározott %-ot kap, általában a nagyobb forgalmat bonyolító ügynökségek (pl: a Shutterstock) kevesebbet adnak, de ez ne tévesszen meg senkit. 

Én amikor először hallottam, hogy 25 cent, arra gondoltam, hogy ez nem lehet valami nagy üzlet. Így, 5 év tapasztalattal a hátam mögött azt mondom, hogy rosszul tettem volna, ha hagyom elmenni mellettem ezt a lehetőséget...

 Az a fotós, aki kb:10 éve készítette ezt a képet, a mai napig, csak ezzel az egy képpel kb: 70-120 ezer eurót keresett!! Mindezt úgy érte el, hogy ezt a fotót már több mint 100.000-szer megvették. Mikor tudna egy fotós ennyit kaszálni, főleg, hogy közben lehet, hogy éppen otthon ül, vagy az egyéb kedvteléseinek hódol? Ez a fajta passzív jövedelem lehetősége adott a fotóbankoknál.

Azt is hozzá kell azonban tenni, hogy ebben az időben, 10-15 éve, ez a típusú fotózás még újdonságnak számított és ez a fotós jókor volt jó helyen, és megragadta a lehetőséget! Azonban egyáltalán nem lefutott téma manapság sem a stockfotózás!

Engem is felvillanyozott ez a dolog, hiszen egy kép eladásából mondjuk 30 millió Ft-ot keresett 10 év alatt az nem rossz ár egy képért. És nem kellett neki ebben az esetben keresni a vevőket, mert azt az ügynökség intézi. Neki a dolga az volt, hogy csináljon egy jó képet, dolgozza ki jó minőségben, töltse fel és adja meg a bankszámlát ahová utalhatják a pénzt!

Egyébként a kifizetés általában Paypal számlára megy.

Ezt a szőlőrendes képemet nekem is közel 4000-szer vették meg!

Vannak dolgok a stockfotózásban amit lehetne javítani a fotós szempontjából, de lehetne sokkal rosszabb is. Legtöbbször, azok akik sokat elégedetlenkednek, nem tesznek meg mindent a sikeres fotózásért és először a saját házuk táján kellene kicsit körülnézni. 

Nem rossz meló ez. Egy ismerős fotós például nagyon szeret utazni, és azt mondta, hogy az utazás alatt készített képei fedezik a következő utazás költségeit. Másoknak valószínűleg nehezebb lett volna összeszedni a pénzt egy komoly obbjektív rendszerre, de ez a meló segített ebben is.

Folytatás következik...